Vándor magyar

Mint a leszakított haldokló virág, mint az öt millió magyar akit nem hall a nagy világ… De nehéz e magyarokhoz tartozni, de már nem sokára!

Otthon, mindig is így nevezem Magyarországot. S mint kivándorolt, megértettem mi a különbség az itthon és az otthon között. Itthon vagyok Toulouse-ban hiszen itt lakom, és akár akarom akár nem, itt van az életem. Az otthonom viszont a hazám, hol születtem, az a hely ahol a világon a legjobban érzem otthon magam. Tehát minden nyaram csúcspontja az otthoni nyaralás. S annak a legjobb pillanata az, mikor két nap autózás után Olaszországon és Ausztrián keresztül, végre áthaladunk a magyar határon. Ez az a pillanat, ami számomra mindig is egy olyan jó érzést okozott, olyan érzést mintha hirtelen minden körülöttem az enyém lenne. A fák, a dombok, a rétek, az ég, minden ismerős, Magyarországgal vagyok körülvéve: hazatértem, itthon vagyok. S a legrosszabb pillanata ennek a nyaralásnak, az mikor ismét átmegyünk a határon, de a rossz irányban. Ekkor érzem, hogy vándor létemre, keserves sorsom miatt, újra kihúznak onnan ahol a legjobban érzem magam, mintha madárt rántottak volna le az ágról.

UI. Elnézést kérek a nyelvtani hibáimért, e blog másik célja az hogy gyakorolhassam a szöveg írást szép magyar nyelven, hiszen erre nincs sok lehetőségem itt, Toulouse-ban.

Ismerős arcok - Nélküled

De mielőtt erről többet írjak, hadd mutassam de magam. Nevem Tamás, 16 éves vagyok, s 2002-óta azaz lassan 10 éve szerencsétlen módon külföldön lakom, pontosabban Franciaország déli részén, Toulouse városában. Hogy hogyan kerültem ide 7 évesen? Nohát erre a kérdésre tulajdon képen roppant egyszerű a válasz: anyukám francia. És itt megállok, mert innentől fogva derül ki a kissé bonyolult de érdekes helyzetem. Születésem óta két ország között éldegélek. Ahogy lélekben, úgy ténylegesen is. Anyukámmal mindig is franciául beszéltem, apámmal meg magyarul, ők együtt meg mióta megismerkedtek, angolul kommunikálnak. Ebben a nyelvkeverékben még a német cserediákom is belehülyült, én viszont megszoktam, s számomra teljesen természetes lett a dolog. Tehát 2002 novemberében, munka miatt ki kellett költöznünk, s ilyen családi körülmények között, egyértelmű volt hogy Franciaország lesz a következő otthonunk. Nos ennek az új országnak csak neve volt “otthon” hiszen apukám egész élete végéig képtelen volt azonosulni a francia kultúrához, gondolkodáshoz, viselkedéshez. Én mivel kiskoromban kerültem ki hazámból, akkor még könnyen elviseltem a változást, s sikeresen beilleszkedtem az új életembe. De ahogy teltek az évek, egyre jobban érezni kezdtem hogy nem itt, hanem szülőföldemen van az én helyem. Ebből az érzésből  fejlődött ki a nagyon erős honvágyam s hazaszeretetem.

Tehát ebben a blogban szeretném bemutatni, napról napra hogyan közeledek a célom eléréséig, mit gondolok innen külföldről az otthoni helyzetről, illetve mit érzek hazám iránt.

UI. Elnézést kérek a nyelvtani hibáimért, e blog másik célja az hogy gyakorolhassam a szöveg írást szép magyar nyelven, hiszen erre nincs sok lehetőségem itt, Toulouse-ban.